Miért éppen Vietnám?
Elsősorban azért, mert mindig is izgatta a fantáziámat. Különleges és egzotikus helynek tűnt, ahogy valószínűleg mindannyiunk számára.
De több rétege is volt az érdeklődésemnek. Az első az volt, hogy kíváncsi voltam, buddhista ország lévén hogyan hatja át a tradíció a mindennapokat, és hogyan gyakorolják a vallást a mindennapi életben. Érdekelt az is, hogy ugyanakkor kommunista ország is – ahol még többé-kevésbé komolyan veszik a létező szocializmust. Hogyan tud működni úgy, hogy valójában egy nagyon fiatal állam, ami a történelem során korábban nem létezett? Milyen egy kollektivista ideológiára alapozott, etnikailag is nagyon sokszínű közösség, amely önazonosságot és helyet keres magának a világban, miközben polgárainak nagy része már saját vállalkozásból él? Rengeteg kérdést vittem a fejemben, és kevés csomagot a hátamon.
A vietnámi nemzeti jövedelem közel felét kis- és középvállalkozások adják, amelyek többsége családi vállalkozás. A munka, a jövedelemszerzés és a családi élet nemcsak a pénzkeresésben fonódik össze, hanem a hétköznapok valóságában is. A családok nappalija gyakran a családi szálláshelyként működő hostel fogadószobája. A motorszerelőműhely hátsó traktusában sokszor hálóhelyet alakítanak ki azok számára, akik ott dolgoznak, és vidékről érkeztek a nagyvárosba. A szűk sikátorok apró lakásaiban pedig lépten-nyomon találkozhatunk főzőasszonyokkal, akik elkészítik azt az ételt, amelyet később az utcán árusítanak.
Az is érdekelt, mit jelent a szegénység és a jómód ottani mértékkel mérve. Szerettem volna, amennyire csak lehet, belelátni a mindennapi valóságba: azt az ételt enni, úgy közlekedni, úgy létezni, ahogyan az ottaniak teszik. Ez persze illúzió, hiszen nyugati vagyok, az ő mércéjükkel mérve egy kívánatos, távoli és sokuk számára nehezen elérhető világból érkezem. Reméltem azonban, hogy barátságosan fogadnak – és ez tényleg így is volt. A vietnamiak nyitottak, tiszta szívűek és végtelenül tisztességesek.
Vietnám rendkívül biztonságos hely – nemcsak a pártállami rendszer miatt, hanem azért is, mert a buddhista életszemlélet szerint elképzelhetetlen, hogy másnak kárt vagy bajt okozzunk. Szelídség, elfogadás, figyelem, egymás iránti türelem jellemzi a vietnámiakat.
Kíváncsi voltam Vietnámra azért is, mert a bonyolult világban ez egy nagyon gyorsan átalakuló társadalom. Az ország hatalmas gazdasági ugrást hajt végre, és gyaníthatóan felfedezte már magának a nyugati tömegturizmus is. Ez beigazolódott, de sok minden más is kiderült. Például, hogy nemcsak az idősek tisztelete erős, mint általában Ázsiában, hanem a feminizmus, vagy inkább a nők tekintélye is tapinthatóan jelen van. Ennek oka elsősorban a háború alatti szerepük: sokan maguk is harcoltak, de akik otthon maradtak, azoknak se volt könnyebb élete, életben kellett tartani a családot jövedelem nélkül. Így lett gyakran a családi vállalkozások vezetője a feleség, ami aztán így is maradt sok esetben.
Azért is mentem Vietnámba, mert ezzel adósa voltam magamnak. Évekkel ezelőtt megpályáztam egy ösztöndíjat, mert kutatni szerettem volna, miért reagálnak hatékonyabban az államok ebben a délkelet-ázsiai térségben a pandémia okozta zavarokra. Érdekelt: mi az oka annak, hogy az emberek itt sokkal fegyelmezettebben és alázatosabban hajtották végre a járvány megfékezéséhez szükséges utasításokat. Akkor azonban nem tudtam elutazni, mert még volt egy befejezetlen projektem, egy nagyobbacska "házi feladat", amit végül ráadásul egyedül kellett befejeznem. De megígértem magamnak, hogy amint lehetőségem nyílik rá, elmegyek, és saját szememmel nézem meg mindezt.
Egy hónapra mentem januárban, és nem terveztem túl az utazást. Csak annyit tudtam, hogy Hanoiba érkezem, majd dél felé haladva végigutazom az országot, és Saigonból visszatérek Hanoiba néhány napra, ahonnan hazautazom. Utólag ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Vietnámban nemcsak azért könnyű utazni, mert jó az infrastruktúra, olcsó az étel és a szállás, hanem mert az emberek is rendkívül segítőkészek. Még a legkisebb falusi piacon is találni idős néniket, akik írástudatlanok ugyan, de a mobiltelefonjukon gond nélkül használják a Google Fordítót a mikrofon gombbal.
Az utazás amiatt is élmény Vietnamban, mert a helyiek a legegyszerűbb hostelekben is mindent pontosan és profin megszerveznek, hogy a távolabbi látnivalókat is könnyen elérhesd. Minden szálláshelyen kínálnak túrákat kis csoportok számára, minibuszokkal. Az utazók nemcsak Európából, hanem Ázsiából, Amerikából, Afrikából és a világ minden tájáról érkeznek. Többnyire huszonévesek, az én korosztályomból csak elvétve látni néhány fura dínót. Olyan fiatalok jönnek ide, akik valóban kíváncsiak a világra – és talán még inkább önmagukra. Nagyon érdekes ilyesfajta emberek társaságában lenni, könnyű velük barátkozni, és ez még élvezetesebbé teszi az utazást. Sok év után ismét hálótermekben aludtam sokadmagammal, és ezt kicsit se bántam meg. Már csak azért sem, mert így a teljes egy hónap alatt a havi itthoni lakásrezsim feléből kijött a teljes megélhetésem - szállással, utazással, mindennel együtt.
Az első napokban még megilletődtem a gondolattól, hogy ilyen hosszú időt fogok ott tölteni. Legutóbb közel harminc éve utaztam el egyedül, egy teljes hónapra – véletlenül akkor is Ázsiában voltam, de egy egészen más világban. Ahogy azonban belesimultam a vietnámi mindennapokba, egyre inkább azt éreztem, hogy ez a közeg természetes számomra, és minden furcsasága ellenére akár tudnék is itt élni.
A naplómat leginkább saját magamnak írtam, a fotókat telefonnal készítettem, és kevés videó készült – leginkább a barátaim számára. Most azért osztom meg nyilvánosan is ezeket a bejegyzéseket, mert őszinte szívvel tudom ajánlani Vietnámot mindazoknak, akik kíváncsiak erre a nagyon távoli, de tisztaságában mégis nagyon emberközeli világra.
Indulhatunk?
Kezdetnek megmutatom, hogyan lehet átkelni Hanoiban az úttesten.
Ez itt egyszerű eset, hiszen ez egy egyirányú utca, nekem pedig még csak az első napom, kezdő vagyok ebben és amúgy gyáva is. A lényeg: maradj mozgásban, légy kiszámítható, és közben figyelj másokra is.
Mivel a többiek is éppen ugyanezt fogják tenni, így minden rendben lesz.
Nos, Vietnam pont ilyen.
Nos tehát, ki jön velem?
